Történelem

A Drog Történelme

Az ember ősidőktől fogva kereste annak a lehetőségét, hogy személyiségét "kitágítsa", kilépjen a valóságból és a transzcendentális kérdéseket kutassa. Régtől fogva szerette volna tudni, hogy mi van a halál után, szeretett volna kedves halottaival beszélni, vágyódott előre látni a jövőt. A realitáson való átlépésre használta először a kábítószereket. A szer használója kilép a megszokott realitásból: térből és időből, révületi (extázisban lévő) állapotban víziókat, érzéki csalódásokat él át. Színeket lát, hangokat hall, amelyek a valóságban nincsenek. A kábítószer-használó ősidők óta (sámáni) erőt, varázserőt, megnyugvást, különös kábult érzést érez és vár a kábítószertől. Ma sem különb a helyzet. A napjainkban hallucinogéneket használó személy, a szipuzó fiatal, a marihuánás cigarettát ("füvet") szívó férfi vagy nő ugyanazt reméli tevékenysége nyomán: a hallucinációt, érzékcsalódást, szorongásoldást stb. Döntő, hogy a személy szeretne kilépni önmaga keretei közül, elhagyni a valóságot. Már időszámításunk előtt több ezer évvel sokféle növényfajtát használtak kábítószer gyanánt. (G. Stille szerint mintegy hatvan fajtát.) Az egyik legrégibb kábítószert az Indus völgyében találták, "Indo arier" néven, amely a nyelvészek szerint "szent folyadékot" jelentett. Valószínűleg a légyölő galócát préselték ki és a gyógyító sámánok ezt fogyasztották. Az ópiumot már Homérosz is megénekelte, Paracelsus (XV. sz.) pedig "laudanum"-nak nevezte el, ami az elmúlt idők "dicsőítéséhez" nélkülözhetetlen jelentőségre utal. Az ópiumtinktúrát a XVII. sz.-ban egy Sydenhamm nevű orvos alkalmazta először "igazi fájdalomcsillapítóként". Valójában még a következő évszázadban csupán három alapvető gyógymódot ismert a medicina: az érvágást, a hánytatást és az ópiumkúrát. Ekkor még az ópium gyógyszerként szerepelt, de a vele való visszaélés is megkezdődött. Különösen gyorsan terjedt, amikor az ópium alkaloidját, a morfiumot előállították. Emellett pedig kokacserjéből (1859) kokaint nyertek. A kábítószer-fogyasztás terjedésének új útját jelentette a bőr alá adott injekció felfedezése (1850 körül), amely lehetővé tette, hogy nemcsak a gyógyszerek, de a kábítószerek is közvetlenül a véráramba jussanak. Így jutottunk el a mai kemény drogok injekciós formájáig. Az ópium és a morfium mellett újabb drogok indultak világhódító útjukra. Közép-Ázsiából, a Himalája vidékéről indult el a hasis és a marihuána. Ma Afganisztán, Irán, Törökország, Görögország, Afrika déli államai a legfőbb termelői az indiai kendernek, amiből a hasist és a marihuánát nyerik. Persze a világon másutt is termesztik illegálisan, rendszerint a kukoricaültetvények között. Szubtrópusi és trópikus körülmények között mindenütt megél, ezért minden tilalom ellenére sok helyen fő termelési és megélhetési forrás. Innen már nem messze volt olyan szerek készítése, amelyek állatoknál és embereknél egyaránt átmeneti lelki működészavart, pszichózist okoztak. Gyakran használták ezeket a készítményeket izgatószerként, nehéz fizikai munkánál, sőt még a katonaságán is. Más kontinensekről Európára is átterjedt a kábítószerek különféle fajtája. A XX. Század közepén Marseille közelében "Francia kapcsolat" néven működött a legnagyobb illegális heroingyár, amelynek termékeit az Egyesült Államokba szállították. A hatóságok erőteljes fellépése, a kábítószer-kereskedők letartóztatása (közel 500 elosztó-kereskedő volt) megtorpanásra késztette a francia heroingyárosokat.
A természetes eredetű, jó minőségű kábítószerek nem teremnek meg mindenütt a világon. Csak az arra éghajlatilag megfelelő és társadalmi berendezkedésük folytán alkalmas országokban termeszthetnek kábítószer-alapanyagokat. Az ópiátok, elsősorban a heroin előállításához szükséges mák több mint 70%-át az " Arany Háromszög"-nek és az " Arany Félhold"-nak nevezett illegális termőterületek adják. Az "Arany Háromszög" A Burma-Thaiföld-Laosz határvidékén lévő őserdőkkel borított területet nevezték így el, amely Indokína egész területéhez viszonyítva kicsi, de ahhoz éppen elég nagy, hogy évtizedeken keresztül itt termeljék a világ illegális ópiumszükségletének több mint felét. Az ENSZ szakértőinek felmérésen alapuló adatai szerint ez a mennyiség évi 1000-3000 tonnára becsülhető. Az "Arany Félhold" 1980 táján lépett be intenzíven a heroin piacra az ugyancsak történelmileg kialakult termőterületekkel rendelkező nyugat-ázsiai "Arany Félhold" vidéke, amely fantázianév alatt Afganisztán - Pakisztán - Irán meghatározott, illegális ópiumtermelő területeit kell értenünk. Ezzel az "Arany Háromszög" elvesztette az európai piac nagy részét, hiszen az "Arany Félhold" bőségesebb, nagyobb tisztaságú és olcsóbb heroinnal árasztja el a nyugat-európai elosztókat és kereskedőket. Az 1970-es évektől Európának Törökország volt a fő heroinellátója, ahová Indokínából, az "Arany Háromszög"-ből érkezett az alapanyagok döntő mennyisége. Ezekben az években a csempészek a tengeri szállítást tartották legalkalmasabbnak a heroin célba juttatására. A kábítószer-ellenes hatóságok Marseille környéki kemény fellépése más kikötők (Amszterdam, Rotterdam, Hamburg, Nápoly) felé irányította a teherszállítmányok közé elrejtett heroin útját. A kikötőkben történt gyakori lebukások új útvonalak és módszerek kidolgozására késztették a csempészeket. A 80-as évek elején az "Arany Félhold" vidékéről szárazföldi úton, kamionokban szállították a kábítószer-alapanyagot Törökországba. Ez adta a megoldást: ugyanilyen módon lehet továbbszállítani a kész heroint a Nyugat-Európában lévő nagy elosztó bázisokra is. Három fő szállítási útvonal, az ún."Balkán útvonal" alakult ki, ahol elsősorban a kamionforgalom kihasználásával igyekeznek célba juttatni a heroint:
1. számú fő tranzitútvonal (Déli útvonal): Törökország - Bulgária - Jugoszlávia - Ausztria - Olaszország - Németország
2. számú fő tranzitútvonal (Középső útvonal): Törökország- Bulgária - Jugoszlávia- Magyarország - Ausztria - Németország
3. számú fő tranzitútvonal (Északi útvonal): Törökország - Bulgária - Románia - Magyarország - Csehország - Németország
A heroincsempészek Bulgáriának és Magyarországnak jelentős szerepet szántak. Ennek hátterében az állt, hogy a volt szocialista országok vám- és belügyi hatóságai szemléletbeli és anyagi okok miatt kevésbé felkészültek, technikailag is messze elmaradnak a kábítószer felderítése terén komoly eredményeket felmutató nyugat-európai hatóságoktól. Ezt a veszélyt felismerve képeztek ki vámosokat és rendőrnyomozókat hazánkban 1984-től, Bulgáriában pedig 1983-tól kezdődően az amerikai szakemberek. Tették ezt azért is, hogy minél több és hatékonyabb szűrőn áthaladva legyen esély felderíteni a Nyugat-Európa és Amerika felé tartó heroin-szállítmányokat. A későbbi évek során beigazolódott, hogy erre nagyon nagy szükség volt, hiszen amíg a 80-as évek elején hazánkat az ún."Balkán tartalék tranzit" útvonalként tartották nyilván, a délszláv háború kirobbanása után a helyzet gyökeresen megváltozott. Az ENSZ embargós intézkedései nyomán a fő - az ún. Déli - tranzitútvonal gyakorlatilag megszűnt és ettől kezdve a közúti és az estleges vasúti szállítmányok döntő többségét rajtunk keresztül igyekeznek célba juttatni a csempészek. A "Balkán útvonal" az egyik legfontosabb összekötő kapocs az ázsiai kábítószer-termelők, -előállítók és a nyugat-európai nagy elosztó központok között. Az INTERPOL elemzői megállapították, hogy a Nyugat-Európában, valamint Közép- és Kelet-Európában lefoglalt heroin 80-90%-a a "Balkán útvonal"-on haladt a célországok felé. Jelenleg a "Balkán útvonal" csempészforgalma az alábbi országokon át vezet: Törökország - Bulgária - Románia - Magyarország - Szlovákia - Cseh Köztársaság - Németország.